|
Az élet és én
Az élet és én 8.fejezete címe: Hétfő és egy érdekes barátság
Hinata
Sakura hazaküldte a fiúkat és elment fürödni. Miután kijött én mentem be. Sok ideig a fejemet hűtöttem, mert még mindig vörös volt a történtek miatt. Ott áltam egy helyben és hirtelen csak meleg víz jött. Kinyitottam a szemem és vér folyt a zuhanyrózsából. Megilyedtem, kiléptem a zuhanyzóból és megcsúsztam. Hátra estem és bevertem a fejem a mosdóba. Már a fejemből is vér folyt. Sikítoztam. De valószínűleg nem hallották. Megint egy jutsuban vagyok. Felvettem a törölközőm. A fejem továbbra is fogtam. Mikor ki akartam futni a fürdőből egy nagy hasadéknál álltam. Vissza fordultam és Sakurát pillantottam meg.
- Hinata jól vagy? - kérdezte a szokásosat.
- Most már igen!  - át akartam ölelni de éreztem hogy meglöki a mellkasom. Zuhanni kezdtem a sötét lyukba. A hajam lobogott, a törölköző szintén. Valaki elkapott. Rá néztem az illetőre. Naruto volt az. Átöleltem és sirni kezdtem.
- Úgy örülök hogy látlak!  - majd hozzá bújtam.
- Én.... - meg akadt a levegőm és fuldokolni kezdtem. Éreztem hogy szorítja a nyakam. - Én nem!  - majd neki vágott a falnak.
- Na-Naruto?? - fel akartam állni, de egy rétre kerültem. A lábamat csiklandozta a fű. Olyan puha volt. Majd megláttam egy kislányt, ahogy sírt. Nagyon hasonlított rám. Oda mentem hozzá.
- Hé kislány... Jól vagy? Mi a baj?
- Jól vagyok... - mondta és letörölte a könnyeit.
- Mi a baj?  - kérdeztem újra.
- Az hogy te kis korodban ilyen hülye csitri voltál! Mindenki utál! Még van aki most is! Mert te olyan szánalmas és gyenge vagy! Most is az vagy! Apádnak igaza van! Olyan gyenge vagy! Hanabi 5 évvel fiatalabb, de erősebb nálad! Milyen szánalmas!!!  - megijedtem. Magamra ismertem, ez tényleg az én kiskori kinézetem. Féltem és szomorú voltam. Tudtam hogy igazat mond. Én tényleg szánalmas vagyok.
Sakura
Sikítozást hallottam a fürdőből, és fel pattantam hogy megnézzem miért sikít Hinata. Benyitottam és ő ott feküdt a földön és vérzett a feje. Keltegetni kezdtem de nem sikerült. Hirtelen tágra nyiltak Hinata szemei. Megilyedtem én is.
- Hinata mi történt???
- F-fáj a fejem...
- Gyere be viszlek a szobádba. - majd fel álltunk és bekisértem a szobájába. Lefeküdt és én ott maradtam vele, majd mind a ketten elaludtunk. Reggel felkeltem. Ki mentem a wc-re mert fel akartam takarítani a vért, de nem volt ott. Beljebb sétáltam.
- HÚÚÚ!
- KYÁÁÁÁÁ!!!!  - majd hátra fordultam és egy kést rántottam az illető nyakához és rá néztem: Naruto?? - Te marha! Megijedtem! 
- Hehe akkor jó! - vigyorgott rám.
- Sasuke?
- A kanapén ül.
- Ki takarított fel?
- Mi, mert túl nagy volt az a lötty féleség és nem tudtam slozizni.
- Istenem! - mondtam és a homlokomra csaptam. - Az nem üdítő volt hanem, Hinata vére!
- Mi van? Meg jött a havija?
- Nem te vadbarom! Hanem tegnap... Megint... De én tehetetlen voltam...
- Nem voltál az! Ez soha ne jusson az eszedbe!! - mondta Naruto.
- ???? - én csak néztem rá.
- Nincs olyan hogy: tehetetlen, béna, gyenge stb... Ilyen nincs!
- Naruto... Amúgy miért vagy így ki öltözve?
- Ma lesz a fotózás. Nem emlékszel? -  én csak néztem, majd be futottam az én kis birodalmamba és szana-szét dobáltam a ruháim. Sasuke segített nekem a ruha választásban.
Hinata
Felkeltem a fejem még mindig fájt. Ki sétáltam a nappaliba. Kutakodtam a hűtőben egy kis kajáért. Ki találtam hogy darakását fogok enni. Elővettem a tejet majd a spejzből kivettem a darát. Meghallottam a wct. Valaki lehúzta. Ki lehet az? Sakura a szobájában van. Majd kijött a személy. Naruto?
- Szia Hinata!  - vigyorgott és oda jött hozzám.
- Naruto... Te vagy az? - kérdeztem nehogy megint valaki átverjen.
- Igen miért? - kérdezte. Én elmosolyodtam és átöleltem.
- Ne hagyj el! ☺
Naruto
Hinata reakciója olyan furcsa volt. Mi lelhette ezt a lányt? Mindegy. Viszonoztam az ölelést.
- Mit reggelizel? - kérdeztem.
- Darakását. - mondta és elengedett majd csinálni kezdte. - Te is kérsz?
- Ha nem baj... Akkor igen. - mosolyogtam továbbra is, és gyönyörködtem Hinata testén. Amin csak egy bugyi és egy hosszított felső volt. Haja kócos volt. Szemei alatt egy kis gödörke volt. Valószínűleg rosszul telt az éjszakája.
- Oké akkor csinálom. - majd hozzá látott a darakásához. Még soha nem ettem olyat... 
- Amúgy ennek milyen íze lesz? - kérdeztem.
- Majd meglátod. - hmmmmm... Jó kis válasz. 5 perc múlva kész is lett. - Jó az illata! - jelentettem be.
- Az íze az jobb. Csak előtte kakaózd meg. - Úgy is tettem majd meg kostoltam. Édes volt de finom. Végül rá jöttem hogy K**va forró.
- Azta rohadt!!! - majd gyorsan lenyeltem, igaz hogy ki égette a nyelő csövem.... 
Hinata
Lassan megettem a reggelim és jól is laktam. Be vonultam a szobámba. 2 perc alatt felöltöztem. Ki fésültem a kócos hajam. Majd ki mentem a nappaliba.
- Gyors voltál! - jelentette ki Naruto aki még mindig a darakását ette. 
- Miért nem eszed? - kérdeztem. - Nem ízlik?
- De nagyon finom, csak....
- Már nem lehet forró. Már rég kihűlt. Kostold meg.
- Jó. - mondta és megkóstolta. Majd utána már tömte magába.
- Ízlik? - kérdeztem egy kis mosollyal.
- Kuva finom!!!! - kiáltotta el magát.
- Örülök neki... - mondtam és leültem vele szemben. Olyan cuki ahogy teli van a szája... 
- Lázas vagy? - majd fejemre tette a kezét, én hátrébb dőltem és a székkel eggyütt estem egyet hátra.
- Au... - Naruto addigra már felugrott a helyéről.
- Jól vagy? - kérdezte. Mindenki ezt kérdezi. Majd felém nyújtotta a jobbját.
- Igen... - de persze a segítséget nem fogadtam el.
Naruto
Csodálkoztam hogy nem fogadta el a segítségem. Máskor mindig elfogadja de most... Valami más.... Lehet hogy valami rosszat mondtam? Vagy a tegnapi kis "szeretkezés" miatt ilyen?
- Köszönöm. - mondtam majd a tányérom a hejére tettem.
- Semmiség. - Sakura és Sasuke kirontottak az ajtón.
- Reggelt! - köszöntek mind a ketten Hinatának.
- Nektek is. - mondta Hinata és felvette a táskáját.
- Mehetünk? - kérdezte Sasuke majd a ball kezét Sakura felé nyújtotta. - Hölgyem? 
- Jövök! - mondta Sakura és megfogta Sasuke kezét.
- Hinata? - szóltam neki és rám nézett, majd bezárta az ajtót és mellém sétált, és én átkaroltam.
- Hogy aludtál? - kérdezte tőlem.
- Jól. Te? - kérdeztem én is.
- ....  - nem kaptam választ. Mi történhetett?
- Amúgy mi volt az az este? - érthetetlenül rám nézett. - Tudod amikor a jutsuban voltál...
- Ja... Semmi...
- De akkor mi... Miért verted be a fejed?
- .... Csak megilyedtem...  - nem hiszek neki! Megálltam. - Naruto?
- Mondd el mi történt! - támadtam le a lányt.
Hinata
Naruto rám ugrott. A szivem gyorsabban kezdett verni. Nagyon megilyedtem. A szemébe néztem és vöröslött neki. Megint a szörny vagy mi? Fel emelte a jobb kezét és meg akart ütni, mikor könnyek gördültek le az arcán. A cseppek rám estek, és az én arcomon is le gördültek.
- Naruto... - mondtam és letöröltem a könnyét.
- NARUTO!!!! - kiáltott fel Sasuke, Naruto csak rá nézett de nem nagyon érdekelte hogy ott van. Megsimogattam az arcát és rám pattant a tekintete. Kemény piros szemeivel az én halovány lila szemembe nézett. Majd a simogatásból egy kisebb pofon lett. Erre a vörös szemekből újra tenger kék lett.
- Hinata??  - szállt le rólam Naruto. Én csak felültem.
- Igen.... úgy hívnak.
Naruto
- Igen... úgy hívnak. - jelentette be Hinata. Majd lassan felnézett és a szemei ragyogtak a szeme körül pedig ráncok jelentek meg.
- Mi a...? - kérdeztem. Hinata csak fel állt, és a ráncok eltűntek.
- Semmi. - vágta rá.
- Hinata! Jól vagy? - kérdezte Sakura. - Naruto te idióta! Legközelebb uralkodj magadon! - szidott le engem.
-.... - Hinata nem válaszolt.
- Nos Hina... Jól vagy?
- NEM! Nem vagyok jól!! Szerinted?? Mindig velem történnek meg az ilyen dolgok! - kiáltott fel Hinata majd a suli felé futott, de látszott hogy könnycseppek hagyják el az arcát.
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte Sakura.
- Nem tom. - adtunk választ Sasukéval Sakurának.
Hinata
Sírva beértem az iskolába és próbáltam kerülni a szem kontaktusokat. A szombati reakcióm után, kicsit nagyon égő lenne ha meglátnának engem sírva. Szerencsétlenségemre Ino jött velem szembe.
- Na mivan lúzerkém, Naruto elhagyott? - szólított fel. Próbáltam elkerülni őt de meglökött. Neki estem a falnak, úgy mint ahogy a jutsuban mikot Naruto neki dobott a falnak.
- Normális vagy?! - erre már felmérgedtem.
- Jajj bocsánat! Nem tudtam hogy meg van tiltva! - nyávogott.
- Hagyjál békén!  Mi a bajod velem? - ezen elröhögte magát, de úgy mint egy koca, szószerint röfögött.
- Hogy mi? Xd. Szerinted? Az hogy Narutoval jársz.
- Mi bajod? Nem is járunk! Ott van vedd el! Nekem nem kell! Tőlem most is megszerezheted nem nagyon érdekel... Ino malac. - csodálkozott el.
- Hát jó... Leszel a barátom? - mosolygott egy kicsit. Én csak bámultam.
- É-én?  - kérdeztem hátha csak viccelődik.
- Igen te! - mosolyogni kezdtem.
- Ha nem baj... Akkor igen...
- Szuper gyere! Ülsz mellém? - kérdezte.
- Igen. - majd leültünk egymás mellé.
Sakura
Mikor beértünk az osztályterembe el csodálkoztunk.
Hinata és Ino? Mivaaan???
- Mi a franc? - kérdezte Naruto.
- Ohhh szia NARUTO!!! - kiáltott oda Ino.
- Ömmm... Csáó....
- Nem akarsz elém ülni? - kérdezte Ino.
- Ha akarod... - majd oda ment és leült.
Naruto
Nagyon meglepődtem azon hogy Hinata és Ino eggyütt ültek... hinata ÉS Ino?!?!
- Naruto, eljönnél velem egy randira?  - kérdezte Ino. Hinata mosolygott.
- Jah. - mondtam és Hinata meglökte Inót.
- Na látod mondtam hogy elmegy! - súgta a fülébe.
- Jól van na! - súgta vissza.
- Hinata beszélhetnénk? - kérdeztem meg.
- Attól függ... - mondta makacsan.
- Kérlek. - könyörögtem neki.
- Jól van! - mondta unottan. Arrébb mentünk.
- Megmondanád hogy mi ez az egész randi??? - kérdeztem.
- Tetszel Inonak és elhívott randizni. Logikus nem?
- Nem! Mert én nem szeretem!
- Most az egyszer kibírod! Meg szerintem tök jófej!
- De...
- Naruto nincs de! Mész és kész!
- Oké...
- Most már bemehetek?
- Ahha... - mondtam és bementünk, majd leültünk.
- Nah, mit mondott? - súgta Ino.
- Azt hogy, örül hogy elhívtad. - súgta vissza Hinata aminek én nem örültem. Az órákat végig szenvedtük az utolsó tesi. Most csengettek be. Gai sensei megérkezett. A szokásos feladatokkal. 10 kör futás, gimnasztika, és játék. A lányok kéziznek a fiúk fociznak. Mi kezdünk. Én a kapuban vagyok, Sasuke a csatár mert ő jó benne. Mi nyertünk 2-1 re. A lányok jönnek. Sakura a szokásosan megy a kapuba mert rohadt jó kapus. Mindig kivédi a dobásokat. Még néha Karin (a testvérem) dobásait is. Hinata csatárnak állt. Mert ő ott jó.
- Tanárúr át álhatok? - kérdezte Ino.
- Miért?
- Mert itt úgy is túlerő van és eggyel többen is vagyunk.
- Oké. Akkor menj Hinatáékhoz. - Ino úgy is tett. Hinatával pacsiztak majd kezdődött a meccs. Karinék kezdtek. Sakura ki védte a dobást. Majd kilőtte a labdát Hinata elkapta majd a kapura dobott. Be ment. Mindenki ujjongot. Hinatát körbe ölelték. Karin felkapta a vizet és neki indult a kapunak teljes erőből, Hinata oda futott védekezni de Karin hasba vágta, így Hinata be esett a hatoson belülre.
- Belépett!! Nekünk szabad! - kiáltott fel a testvérem.
- Nem! Hinatának szabad, mert belökted! - szólt egyszerre Ino és Saku.
- Ki jár régebb óta kézire?? Szerintem én!! - menőzött szokása szerint.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó