Az élet és én

Sakura

Kifogom deríteni hogy Narutónak mi volt ez az amnéziája! Vagy lehet hogy tényleg azért csinálta hogy féltékennyé tegyen? Nem tudom mit higgyek...
- Unatkozok. - mondta Sasuke az ágyon fekve.
- Dejó hogy te azt is tudsz! - dicsértem meg.
- Hahaha de vicces! - morgott.
- Jól van na! Neked nem Sasuke név kellett volna...
- Hanem mi? - kiváncsiskodott.
- Morgó. Mi más?
- Te kis gonosz! - ugrott nekem, majd megcsikizte a hasam.
- Nee! Ott csikis vagyok!! Kyaa! - visítoztam.
- Megérdemled! - röhögött az arcomba.
- Mikor mostál utoljára fogat? - kérdeztem.
- Ma reggel. Miért?
- Semmi! Csak büdös. - tellegettem a kezem az orrom előtt.
- Tényleg?
- Nem te hülye! Kiváncsi voltam hogy mit szólsz.

- Hmm!!! Nem szeretlek! - ült fel az ágyon és hátat fordított majd mint a kurvák megrázta a fejét.

- Buzi vagy? - nem szólt semmit. - Süket is vagy?

- Nem szólok hozzád!

- Most is hozzám szoltál.

- Jól van na! - így telt a délutánunk és a délelőttünk is. Szeretem Sasukét szopatni  Ő mindent bevesz. Hamar eljött az este. Elaludtunk. Azon tűnődtem elalvás előtt hogy Narutóék milyen régen voltak már otthon. Nem mintha zavarnának de akkor is! Jó tudom Sasuke leginkább egyedül él mert a szülei meghaltam a testvére meg szinte soha nincs otthon. De Narutónak nagyon szigorú szülei vannak. Leginkább Kushina. Elnyomott az álom és jól aludtam kivételesen fájdalmak nélkül! Végre.

 

Hinata

 

Ébredezni kezdtem. Csukva volt a szemem, nem volt kedvem kinyitni. Elkezdtem simogatni Narutót majd valami megszurta az ujjaim. Hirtelen nyitottam ki a szemem és rá jöttem hogy Naruto nincs sehol. Ami megszúrt az viszont az ágyon volt. Egy rózsa? Nekem még soha nem adtak rózsát! Elkezdtem könnyezni az örömtől. Észre vettem egy papírt, kicsomagoltam majd megtöröltem a szemeim. Elkezdtem olvasni. 'Kint várlak! A kertben! Gyere ki! Ja és jó reggelt.  Siess!' Ki pattantam az ágyból felvettem egy szoknyát és boldogan kifutottam az udvarra onnan a kertbe. Naruto ott várt egy piknik lepedőn. Oda szaladtam hozzá és letérdeltem. Naruto mosolyogva mondta.

- Jó reggelt! - majd megölelt és megcsókolt. A csókot a súlyos levegő hiány szakította félbe.

- Neked is. - mondtam majd homlokom a homlokához raktam. Mélyen egymás szemét néztük.

- Együnk vagy? - kérdezte és tenger kék szemei elcsábítottak.

- Együnk. - mondtam majd kiszöktem a kezei közül.

- Tetszik a berendezés?

- Igen! Nagyon szép. Rózsaszirmok, orgona virágok, szőlő szemek, és minden finom. Hogyne tetszene? Éhes vagyok! - kiáltottam ki. Naruto nevetett ahogy tömtem magam mindennel.

- Mi olyan vicces? - kérdeztem teli szájjal.

- Semmi, semmi! Egyél csak. - én úgy is tettem. Szinte mindent megettem és abba is hagytam az evést.

- Fuhh.... Jól laktam...  mondtam majd megsimiztem a hasam. Egy kissebb rúgást éreztem amitől fájni kezdett a hasam.

- El hiszem! - röhögött Naruto. Feláltunk és mindegyikünk vett fel valamit amit bevitt. Én törékeny dolgokat fogtam mint például: tányér, pohár. Amikor a betonra értünk olyan nagy rúgást éreztem a hasamban amitől a tányérok és a többi cucc a földre került. Valamelyik össze tört valamelyik túl élte. Én is letérdeltem a földre. Naruto hátra fordult. Lerakta a cuccokat és oda jött hozzám. 

- Jól vagy? Mi történt? Fáj valamid? - bombázott le a kérdésekkel.

 

Naruto

 

Hinata nem válaszolt a kérdéseimre hanem kiáltozott hogy fáj meg ilyenek. Nem tudtam mihez kezdeni. Fel emeltem és bevittem a házba. Ott is sikítozott és kiabált amire már Sakuráék is kijöttek. 

- Mi történt? - kérdezte Sakura és már gyógyította is Hinatát. 

- Nem tudom, jöttünk be a kertből és össze esett és kiabálni, sikítozni kezdett. De ugye jól van?

- Nem tudom, de azt igen ha nem visszük kórházba akár meg is halhat! - oda akartam menni a telefonhoz de már Sasuke lefoglalta és már nagyban a mentősökkel beszélt. Oda mentem Hinatához letérdeltem a kanapé mellé és megfogtam a kezét amit ökölbe szorított. 

- FÁJ! NEM BÍROM!  ÁÁÁÁÁÁÁ! RÚG!!!  - ezeket kiáltotta Hinata. 

- Kérlek bírd ki! - könyörögtem. A mentősök hamar megérkeztek.

- Vigyétek! Gyorsan! - kiáltották majd eltolták Hinatát. Amikor előttem tolták el mintha lassított felvétel lett volna lelassult minden. Mi lesz ha meghal? Ezek a gondolatok járták át a fejemet.

- Uram... Maga a hölgy barátja? - jött egy kis termetű lány hozzám.

- Igen. - mondtam.

- Akkor kérem jöjjön maga is. - kért meg a lány.

- Rendben. - mondtam majd beültem a kocsiba. Amíg mentünk Hinatát vizsgálták és én csak fogtam a kezét. Hinata már nem volt az eszméleténél. 

- A szív dobogása? - kérdezte egy orvos.

- Egyre alacsonyabb. - mondta a másik. 

- Hinata... Tarts ki. - suttogtam majd könnyek gördültek végig az arcomon. Hinata  megszorította a kezem. Hirtelen fékezett kocsi és mindenki kiszált. Ahogy futottak Hinatával úgy futottam én is.

- Vigyék a műtőbe! - kiabálta a doktor.

- A halál szélén van! Gyorsan! - kiáltoztak. A halál szélén? Megáltam és elbambultam. Nem! Nem hallhat meg! Bevitték a műttőbe.

- Uram magának várnia kell. - állított meg az egyik doktor.

- De! - megakadt a hangom lehajtottam a fejem és oda sétáltam az egyik székhez. Nem ültem le csak oda mentem hogy a doktor ne engem bámuljon. Neki dőltem a falnak. Legugoltam és lehajtottam a fejem a térdeimre. Nem hallhatsz meg! Nem! Sírni kezdtem. Egyre hangosabb magassarkú cipő kopogást hallottam. Nem néztem fel de hallottam. 

- Nézd ott van! - halltottam Sasuke hangját.

- Héé... Naruto! - Sakura letérdelt mellém és megfogta a vállam.

- Lelkileg meghaltam. - mondtam kicsit szakadozott hangon. Nem akartam hogy észre vegyék hogy sírok. 

- Ne aggódj Tsunade asszony ha itt van, még a halálból is vissza hozza! - bíztattak.

- Ahha... - ennyi volt a válaszom.

- Naruto ugye nem sírsz? - kérdezte Sasuke. Sakura egy taslit adott neki.

- Te bunkó! Szerinted ez hogy esett neki?! - kiabált halkan.

- Haggyad.. Nem számít... - emeltem meg a fejem. A műttőből kijött Tsunade. Egyből fel pattantam.

- Naruto... - jött oda hozzám, a hangja alapján nem jó hírt hozott.

- Igen?

- Hinata... A halál kapujában áll... A fiatok pedig már csak egy-két percig él... Sajnálom! - mondta majd vissza ment. 

- Naruto, sajnálom! - mondta Sakura aki már egy tócsát csinált a könnyeiből. Nem válaszoltam. Letérdeltem ,lehajtottam a fejem és hirtelen fel emelkedtem.

- HINATAAAA!!! - kiáltottam. Minden orvos aki a közelben volt oda jött hozzám. 

- Naruto nyugi! - nyugtatott Sakura.

- NEM! MIÉRT VAGYOK ILYEN SZERENCSÉTLEN? HINATÁT AKAROM!!  MOST! - üvöltöztem az orvosok megfogtak és betuszkoltak egy sötét üres szobába majd altatót adtak amitől kidőltem.

 

Sakura

 

Szegény Naruto... Most meg bevitték a dili osztályra... Hinata ha meghalsz... Akkor ő is megy veled, ha rajta múlik.

- Hol van Uzumaki úr? - kérdezte mosolyogva a műttőből kijövő nő.

- Ömm... Bevitték a dili osztályta mert szegény szenvedett. - mondtam.

- Akkor hozzák gyorsan! - mondta a nő. Az orvosok már ugrottak is. Lassan hozták az alvó Narutót. Lassan ébredezni kezdett.

- Hol vagyok... - kérdezte Naruto.

- Itt de nyugodj meg jó. Mindjárt ide hozzák Hinatát. - mondtam komoly fejjel.

- Meghalt? - pattant fel.

- Nem te barom! - mosolyodtam el. - elvileg jól van. - mondtam, lassan kitolták Hinatát. Az ágyon feküdt teste izzadt volt. Ruhája a testéhez simult, és fufruja is a fejéhez simult.

- Hinata.. - mondta Naruto tágra nyílt szemekkel.

- Naruto...  - mondta Hinata sírva.

- Mi a baj? - kérdezte Naruto is kicsit szomorúan.

- Boruto ha minden igaz... Meghalt... - mondta Hinata és könnye legőrdült az arcáról. Naruto megfogta a könny cseppet és ökölbe szorítva szorosan a szívéhez nyomta.

- Nem halt meg! Én tudom hogy él! Nem azért küzdöttünk idáig hogy meghaljon! Arra még ráér úgy... Száz év múlva! - bölcselkedett Naruto. Hinata mosolyogva bólintott.

- Bevisszük hogy elvégezzük a terhességi tesztet. Kérem jöjjön maga is. - kérte meg az egyik orvos Narutót.

- Jövök. - mondta Naruto majd bementek az egyik szobába.

 

Hinata

 

Amíg vizsgáltak Naruto a kezemet szorította. Igazából szinte semmire sem emlékszem. Az az utolsó emlékem hogy Naruto felemelt és a ház felé vitt.

- Ezt nem hiszem el! Ilyen még nem volt! Csak Uzumaki Kushina, Haruno Mebuki és Uchiha Mikotonál láttam még ilyet. - mondta meglepetten. Uzumaki Kushina? De hisz ő Naruto anyja! Rá néztem Narutóra és ő is rám. Haruno mint Haruno Sakura. Uchiha mint, Uchiha Sasuke, és Uzumaki Naruto.

- Mi a baj doktornő? - kérdeztem.

- Semmi igazából, nézzék itt a kicsi és hallgassák... - csend lett és a nő felhangosította a hangfalat. Kétféle szív dobogás hallatszott.

- A gyermekük jól van, méghozzá nagyon jól, csak... - Narutóval egymásra néztünk. Mi az a csak?

- Van valami? - kérdezte Naruto.

- Volt mostanság valami verekedés? - kérdezte a doktor.

- Nem. - mondtam. Igazából volt csak az nem tartozik másra.

- Jól van, igazából nem csak ez a baj hanem a fiú túl gyorsan fejlődik. Ezért több fájdalmat is fog érezni de a szülés még rosszabb lesz. Mostantól bent kell tartanunk a kórházban a szülésig és, több gyógyszert is kell szednie. - mondta a nő.

- Rendben.

- Érezze magát otthon ugyanúgy járkálhat van ingynes büffé is. A szobája a... Második emeleten az ötös szoba. - igazított útba a doktor

- Rendben. - mondtam majd kimentünk becsuktuk magunk után az ajtót.

- Olyan boldog vagyok! - futottam oda Sakuráékhoz.

- Na mivan? Él még ugye? - kérdezte Sakura.

- Igen, ép és egészséges. - mosolyogtam. Kihagyva azt a részt hogy meghalhatok és hogy Boruto gyorsan fejlődik.

 

Naruto

 

Hinatát néztem és vártam hogy mondja hogy a szülésbe bele is halhat meg hogy Boruto túl gyorsan fejlődik.

- Akkor megnyugodtam! Na irány haza. - mondta Sakura.

- Ömmm... Engem benttartanak a szülésig... Mert a szülés az hamar érkezni fog... - mondta Hinata. Igazság szerint kicsit rosszul fogalmazott.

- Miért fogsz hamar szülni? - kérdezte Sakura.

- Azért mert... Azt az orvos sem mondta... Vagyis azért mert Boruto gyorsan fejlődik.

- Akkor itt maradok én is. - jelentette be Sakura.

- U-ugyan! Menj haza és pihenj! Eleget tettél értem, és én azokat meg sem köszönhetem szavakkal!

- Biztos? Jól van! De minden nap jövünk hozzád. - mondta Sakura. Két puszit adott Hinata arcára majd Sasuke is adott neki egyet de ő a homlokára. Én is oda mentem hozzá és megcsókoltam. Elköszöntünk tőle majd kimentünk a kórházból. Beültünk Sasuke kocsijába és már Sakuráéknál voltunk. Felvettem a szatyrom és haza sétáltam. A házunk elé értünk és eszembe jutott az a nap amikor bemutattam Hinatát. Elmosolyodtam majd beléptem a házba.

- Megjö... - nem tudtam folytatni mert anyá levágott egy jókora taslit.

- Hol voltál?! - állt égnek a haja.

- Nyugi van! Hinatáéknál. - mondtam közbe simogattam a fejem.

- Ja akkor jó. Hinata jól van? - kérdezte mosolyogva.

- Hát annyira hogy kórházban van...

- Mit csináltál vele? - mérgelődött újra.

- Semmit. Csak... 

- Mi az a csak? 

- Terhes lett és...

- Jaaaj!!  Lesz egy kicsi Naruto? - örült.

- Valahogy úgy... - elnéztem balra.

- De van még valami. Ugye?

- Ja. Hinata a szülésbe bele is hallhat...

- ... Szegény... Nem lehet rajta segíteni?

- Rajta már csak az Isten segíthet.

- Bemegyek a kórházba. - jelentette be majd ki is rohant az ajtón.

- Várj már! Jövök én is! - mondtam majd bepattantunk az autóba és már ott is voltunk. Kushina kiszált az autóból bezárta és bementünk. Szerencsénkre Hinata kint ült a portán így nem kellett a portással beszélni. Hinata amint meglátott már fel is pattant a székről és oda futott hozzám. Szószerint a nyakamba ugrott. Majdnem megfujtott de semmi gond. 

- Sziasztok! - köszönt mosolyogva.

 

Kushina

 

Hinatának elég hamar nagy a hasa. Szóval ezért halálos a szülés. Nem baj azért még megvizsgálom. Ez az ölelés amit Narutónak adott... Olyan volt amikor én bejelentettem Minatónak hogy gyermeket várok.

- Szia Hinata, akkor... Naruto gyere te is. - mondtam. Naruto először hülye fejet vágott majd Hinata megfogta a kezét és követtek.

- Szia Kushina!!! - hallatszott egy lány hang. A hang irányába néztem hogy megnézzem ki az. Meglepetésemre Mikotót találtam meg. Mikoto? De hisz ő meghalt autóbalesetben.

- Szia, Mikoto? - kérdeztem.

- Igen, nem ismersz meg? - kérdezett.

- De hisz anyu, Mikoto már meghalt. Nem? - kérdezte súgva Naruto.

- Ja hogy ez a baj. Nem haltam meg csak elhíreszteltem mert Sasuke apja agyon vert meg ilyenek és én már nem bírtam mellette.

- Örülök hogy élsz! - jelentettem be.

- Én is örülök nektek! Naruto milyen nagy lettél! - mondta majd Naruto elé lépett és lemérte magukat.

- Jaja! - vigyorgott Naruto.

- Magas lettél! Mikor először láttalak akkor mégcsak kicsi baba voltál. Most meg épp hogy elérek a mellkasodig! - féltékenykedett Mikoto.

- Na igen. - vakarta meg a tarkóját Naruto.

- Nem hiszem hogy van nálam kissebb teremtés. - nevetett Mikoto.

- Ami azt illeti... - kezdtem el a mondatom. - Hinata vagyis Naruto barátnője kisebb nálad.

- Naruto van barátnőd? Lemaradtam... - nézett el jobbra.

- Hát itt van mögöttem. - mondta Naruto majd balra lépett és mögötte állt vörös arcal Hinata. 

- Szia a nevem Uchiha Mikoto. Te vagy Hinata, igaz. - mutatkozott be Mikoto.

- Sz-szia én Hyuga Hinata vagyok. Örülök hogy megismerhetlek.

- Azt gondoltam hogy Narutónak van barátnője, de hogy gyermeket vár... Az még új. - mondta Mikoto. Erre Hinata tiszta piros lett.

- Na ja. Most akarom megvizsgálni Hinatát mert halálos veszélyben van. Segítesz nekem? - kérdeztem.

- Ahha. A régi szép idők emlékére. - mondta Mikoto majd elindultunk Hinata szobája felé.

- Hinata feküdj ide. - mutattam az ágyat Hinatának. Úgy is tett felfeküdt az ágyra.

- Melyiket csináljuk? - kérdezte Mikoto.

- A.... 2.-at. - mondtam.

- Oké. Kezdjük?

- Háromra. Egy, kettő három... - mondtam majd kézjeleket formáltunk és zöld chakrát tettünk Hinata hasára. Fogtam egy kést és elvágtam az én erem és Mikotóét is.

- Naruto add a csuklód. - nyujtottam a kezem.

- Szedjem le? Jó adom. - mondta  majd felém nyújtotta a csuklóját és elvágtam az erét neki.

- Bazdmeg!!! Ez fáj!!! - sikítozott. Mind hármunk vérét bele tettem egy kis tálba és össze kevertem. Egybe raktam és ráöntöttem Hinata hasára. Elkenytem rajta majd a chakra kiemelkedett. Mikotóval össze szórítottuk egymás kezét majd Hinata hasába nyúltunk. Elájult majd megfogtuk a picit és kivettük. Igaz ez csak egy kicsi időre elég de ez is valami.

- Megfogod Naruto? - kérdeztem majd felé nyújtottam a kisbabát.

- Jajjj!!! De cuki!  - örült majd megfogta. - Boruto. Hasonlít rám.

- Boruto lesz a neve? - kérdezte Mikoto.

- Igen. - adott választ Hinata. Mikotóval egymásra pattant a tekintetünk. Hogy a francba?! Még nem szabadott vagyis nem lehetett volna felkelnie! Ilyen nem létezik.

- Add vissza Naruto! - kiáltottam. Naruto rémülten oda adta Borutót. Mikotóval újra össze szorítottuk a kezünket és vissza tettük a picit. Hinata újra elájult.

- Ugye nem lesz baja? - kérdezte ilyedten a barátnőm.

- Épp ezaz! Nem tudom. - fogtam a fejem.

- O-ó... - mondta Mikoto. Ránéztem. Jajj mi van már megint? Nem akarom tudni.

- Mi a baj? - kérdezte kerek szemekkel Naruto.

- Kushinának emlékeznie kell... Volt valaki akinek ugyanez volt... Azt hiszem Haruno Mebukinál volt ez... Amikor a kezünkben volt a kisbaba vagyik Sakura akkor felkelt. Amikor szült akkor.... Akkor meghalt... - Eszembe jutott az az emlék. Akkor még kicsik voltunk. Kezdők. Mebuki meghalt.

- Nem mondhatod komolyan! - bőgte el magát Naruto. - Nem! Nem hagyom hogy megint ilyen helyzetbe kerüljön!

- Sajnálom Naruto! - mondta Mebuki.

 

Sakura

 

Sasukéval tvt néztünk amikor rámjött a hányhatnék. Futottam is a klotyóra és nem is szégyeltem. Csak úgy ömlött belőlem. Sasuke aszisztált.

- Nyugi szivem. Mindjárt kész leszel.- igazából majdnem leütöttem.  Még egy pár százszor volt ilyen délután. Beesteledett, Sasuke és én lefürödtünk majd lefeküdtünk. Alig tudtam elaludni kb. hajnali kettőkor aludtam el. De már itt volt az ideje. 

Súgó Még nincs hozzászólás.