|
Az élet és én
Az élet és én 12. fejezete címe: Apa leszek! Ünnepeljünk!
Hinata
Reggel dörzsölgettem a szemem és rá vettem magam hogy ki nyissam őket. Megtettem. Első dolog amit megláttam: Naruto. Reakcióm: pirulás, és egy nagy rúgás Naruto gyengepontjára. Nem kelt fel de most már a földön aludt. Halkan felkeltem és felöltöztem.
- Na jó, hogy tegyem vissza az ágyra? - gondolkoztam. Naruto felől kisebb nyögés hallatszott. Rá pattant a tekintetem. Hátra feküdt és kinyitotta a szemeit.
- Mmmm... Hol vagyok? - kérdezte.
- Szia. A szobámban pontosabban, a szobámban a földön.
- Ahha. - Naruto felpattant a földről és megölelt.
- M-mit művelsz?
- Megölelem az én asszonyomat!
- Asszony lettem? Enyire öreg vagyok?
- Nem úgy te butus. Te anya én pedig apa leszek! Csodás nem?
- Az! Örülök hogy örülsz! 
- Hinata, jöjjön velem! - hallatszott a sarokból.
- Már megint itt vagy? - kérdezte Naruto.
- Bajod?
- Oh semmi! Amúgy meg hapikám, cseszheted!
- Hogy beszélsz velem? - mérgedt fel Toneri.
- Oh, bocsánat uram!
- Na azért! Hercegnő jöjjön.
- Szerintem te szűz Hinatát akarsz, de én már nem vagyok az. Úgyhogy nincs értelme itt lenned.
- Ezt hogy érti?
- Nem vagyok szűz, sőt gyermeket várok.
- Kitől?! - emelt meg Toneri a ruhámat fogva.
- Teszed le te mocsok! - kiáltott Naruto.
- Hahaha! Nem mondhatod hogy felcsináltad Hinatát! - nevetett Toneri.
- Pedig igen! És jobb lesz ha bele törődsz!
- Akkor nincs mit tennem... - Toneri Naruto elé lépett.
- Mit akarsz?
- Párbajra hívlak.
- Menj anyádba! - mondta Naruto és gonoszan nézett Toneri szemébe.
- Ha te nyersz Hinata a tiéd és én soha többé nem avatkozok az életetekbe. De ha én nyerek, Hinata az enyém és nincs beleszólásod!
- Legyen! - fogtak kezet.
- Naruto nem kell ezt tenned! - mondtam majd oda futottam hozzá.
- Nem akarom hogy lenézzen.
- Miért akkor mi lesz? Nem baj az! Naruto gyermeket várok tőled és ha te most elbuksz, akkor nem lesz apja a kicsinek! De ha te most itt meg halsz akkor inkább leszúrom magam mint sem hogy hozzá menjek ehhez a szélhámoshoz! Kérlek ne tedd! - könyörögtem.
- Már mindegy!
- E-ezt hogy érted?
- Már kezet fogtunk... - mondta Naruto.
- Oh ne!!! - valamit tennem kell! Mikor elkezdik akkor közbe avatkozom! Nem a kicsinek az nem tenne jót. Mi lenne ha áthívnám Sasukét?
- Kezdhetjük töki?
- Anyád a töki! Seggdugasz! - morgott Naruto.
- Várjatok! Ne kezdjétek! - mind ketten rámnéztek.
- Miért ne?
- Narutóval lesz Sasuke is. Egy pillanat és hozom!
Naruto
Ez a Hinata... Mindig segíteni akar.. Ezért is szeretem annyira! Lassan meghozta Sasukét.
- Mivan Dobe? Nem bírsz vele?
- De csak egyedül uncsi. Sakura?
- Alszik.
- Ahha. Hinata gyere ide. - mondtam.
- Igen?
- Ha meghalunk ezt tartsd meg és add oda a fiúnknak! - oda nyújtottam neki a családi nyakláncom.
- Naruto ilyeneket ne mondj! Nem fogtok meg halni! Én bízom bennetek!
- Oké, de azért tartsd meg!
- Rendben. Én leszek a bíró, és ha úgy tartja kedvem lefújom a mérkőzést! - egyenesedett ki Hinata.
- A szabályok olyanok mint a chounnin vizsgán! Bármit lehet használni, de ha én azt mondom hogy vége, akkor álljatok le! Értettétek?
- Hinata, elmehetsz tanárnak! - javasoltam.
- Felkészülni.... RAJT! - és már futottam is. Be akartam húzni neki de elkerült, és hátba vágott. Elestem.
- Naruto gyere vissza! - mondta Sasuke. - Figyelj, kicsi a helyünk ezért, nem szabad kapkodni! Értetted?
- Igen.
- Akkor jó! Figyu egyszerre támadjuk meg, te a rasengannal én a chidorival. Felkészültél?
- Ja!
- Rajta! - mind a ketten meg csináltuk a jutsut és támadtunk. Toneri leginkább rám koncentrált. Eltűnt, Sasuke és én megálltunk kezünkben a chakránkal. Sasuke mögött megjelent Toneri.
- Sasuke vigyázz! - kiáltottam de késő volt tarkón vágta és elterült a földön. Egy kis füstfelhővel eltűnt. Valószínű egy klónt csinált.
- Itt vagyok ősember. - mondta Sasuke és Toneri mögött termett. Lefogta őt.
- Gyere már te szerencsétlen! Nyomd a hasába a rasengant.
- Ja ok. - mondtam majd a hasába nyomtam a kezem a rasengannal együtt.
- Nesze! RASENGAN! - kiáltottam és Toneri elájult. Sasukéval elégedetten pacsiztunk Toneri előtt aki a földön feküdt. Hinata oda sétált hozzá hogy megnézze a pulzusát.
- Még él. - ekkor Hinata a mi szem szögünkből lesmárolta Tonerit. Hinata mocorgott és mikor elengedte a száját nagy levegőt vett.
- Fúj már te perverz!
- Mit csinált? - kérdeztem Hinatát.
- Megcsókolt, fúúúj! 
- Kinyírom! - ökölbe szorítottam a kezem és elő hívtam a kilnecfarkút. Amitől a testem lángolt és sárga lett.
- Most meghalsz! - kiáltottam majd neki támadtam. Egy füst felhő jelent meg előtte és Hinata volt ott.
- Naruto... Bántani akarsz?
- Hinata?
- Naruto ne higgy neki! Én vagyok az igazi! - kiáltott felőlem az egyik Hinata.
- Most melyik, melyik?
- Naruto az a Hinata a hamis. - mutatott Sasuke a fekvő Hinatára.
- Biztos? Nem csal a Sharingan?
- Nem.
- Naruto ne! Én vagyok az! Ne mondd azt hogy nem hiszel nekem! Ha engem megölsz azzal a kicsit is megölöd! De ha neked így jó...
- Naruto várj egy kicsit! - szólt Sasuke majd jobban vizsgálni kezdte a két Hinatát. - Nekem pedig a Sharingan azt mondja hogy ő a rossz.
- Akkor, majd én cselekszem. - majd felemeltem a kunai tőrt és a fekvő Hinata felé fordultam. - Sajnálom! - mondtam majd hirtelen megmozdultam és eldobtam a késeket, de direkt az álló Hinata felé.
- Naruto... - mondta a leszúrt Hinata és a földre feküdt és egy füst felhővel Toneri jelent meg újra.
- Nesze neked! Gondoltam megszivatlak azzal hogy az igazi Hinata felé fordulok hogy megöljem, de a róka azt súgta hogy "Ő az igazi te gyökér!" és így átvertelek mert te addig azzal voltál elfoglalva hogy mit csinálj ha leszúrom az igazi Hinatát, és így könnyű célpont voltál! 
- Te kis kölök. - mondta Toneri majd elájult. Hinata fel ált.
- Narutoék nyertek! Toneri elkell menned. - mondta Hinata majd egy köhögést követve a földre huppant.
- Jól vagy? - kérdeztük. Hinata tovább köhögött majd elcsendesedett. Megnéztem hogy mit csinál, a kezét elvette szájától és az tiszta vér volt.
- Hinata! - mondtam majd én is letérdeltem és balkezemmel megsimogattam a hátát, majd megfogtam a kezét és fel álltunk. Vigyorogva néztem és ő neki vér folyt a szájából amire a mosoly eltűnt. Átöleltem, és ő sírni kezdett.
- Hogy tehetted? - megdöbbentem.
- Mit? - kérdeztem de addigra Hinata ellökött magától.
- Miért kell neked mindenkivel verekedni? - sírta elmagát.
- Sajnálom!
- Mindig ezt mondod! De utána jön valaki és miattam laposra vered! Ez így nem mehet! Mi lesz ha össze fognak és ide jönnek? Arra még ketten sem lesztek elegek! - panaszkodott.
- Megígérem hogy nem fogok több ilyen hüleséget csinálni! - néztem komolyan a szemébe.
- Muszály drámázni? Amúgy Hinatának igaza van. - mondta Sasuke.
- Te kussolj! Menj oda Sakuhoz. Majd mi is megyünk! Csak egy kicsit beszélünk kettesben.
- Nincs miről beszélnünk. - mondta Hinata majd oda futott az ajtóhoz és kilépett rajta.
- Szia Hinata, nem láttad Sasukét?
- Szia Sakura, de bent van a szobámba.
- Sasuke drága! Gyere ki! - kiáltott be Sakura a szobába.
- Jövök szivem! - majd ő is kiment a szobából. Én még bent maradtam a szobába és néztem a falat. Csak emlékek szálltak a fejemben. Azok amik Hinatáról szóltak, Pl.: a megismerkedésünk.
" - B-bocsánat!
- Semmi baj. Hogy is hívnak?
- Hyuga Hinata... De az előbb már mondtam...
- Ja igen nem figyeltem... Bocs!
- Semmi baj. Téged hogy hívnak?
- Naruto... Uzumaki Naruto.
- Meg ismerkedtetek? Akkor üljetek le és kezdjük az órát."
Olyan hülye vagyok!
Hinata
Kint "ünnepeltünk" Sakuékkal.
- Hé Hinata nem kéne be menni a kicsid apjáért?
- De... - mondtam majd be slattyogtam a szobámba. Naruto a földre gugolva fogta a fejét. - Naruto... - oda mentem hozzá és legugoltam.
- Haggy békén! - mondta majd meglökte a vállát és én elvettem onnan a kezem.
- Naruto gyere, ünnepeljünk.
- Haggy... - mondta és sírás hallatszott a hangján.
- Naruto, miért sírsz?
- AZT MONDTAM HOGY HAGGY! - mondta Naruto és meglökött majd megkarcolta a hasam. Vérezni kezdett. - Sajnálom.
- Naruto... Én nem haragszom.
- De előbb...
- Az előbb volt! De most a jelenben vagyunk és nem a múltban!
- Köszönöm. Elrontottam, tudom hogy fáj!
- Semmi baj! Most Horváth Tamás Vége zenéből idéztél?
- Ahha. Ismered?
- Persze. De gyere ki kérlek!
- Jövök! - vigyorodott el és letörölte a könnyeit, majd egyszerre fel álltunk.
- Jöttök már?
- Megyünk. - mondtam majd elakartam indulni de Naruto megölelt és a sebet amit ő csinált meg simogatta, majd begyógyult.
- Most már nem fáj?
- Eddig sem fájt. 
- Végre itt vagytok! Unatkoztunk!
- Enyire unalmas vagyok? - kérdezte Sasuke.
- Nem úgy te marha!
- Kikérem magamnak! Én ember vagyok! - nevetett Sasuke.
- Ajj mindent komolyan veszel? - nevetett Sakura is.
- Most komoly? - kérdezte Naruto. Gondoltam eyget és benyomtam egy zenét. Szerencsétlenségemre egy lassú zene indult el aminek a szerzőjét nem tudom: Dreams are my reality.
- Hölgyem, szabad egy táncra? - nyújtotta kezét Naruto.
- Legalább ha tudnék...
- Majd én megtanítalak.
- Hát jó. - majd elkezdtünk táncolni. Naruto olyan nagy volt hogy majdnem kitörtem a nyakam mikor rá néztem. Megemelt és rátett a lábára.
- Nem vagyok nehéz?
- Most hogy így mondod, mindjárt eltörik a lábam!
- Naa! Gonosz vagy!
- Nem mert ember. Amúgy nem vagy nehéz. - mosolygott Naruto. Végig lassúztuk a zenét és egy diszkós zene indult el. Erre már Sakuék is táncoltak: PSY Gangnam Style. Ezt a zenét utálom! De azért táncoltam. Naruto tiszta jól utánozta a hapsit. Sakura szintén. Viszont Sasuke és én... Azt se tudtuk hol vagyunk... Ez egy remix zene volt így átváltott egy másikra amit szintén nem szeretek, nagyon nem is ismerem. De ez ilyen páros tánc volt szóval Naruto és Sakura eggyütt táncoltak. Olyan érdekes tánc volt olyan mint a kánkán. Sasuke ropogtatta az ujjait. Én pedig kívül vörös belül pedig mérges voltam. Elment az áram. Körül néztem, nem láttam semmit a sötétségtől.
- Hé! Ki kapcsolta le a villanyt? - kérdezte Naruto.
- Te barom, nem hallottál még az áram szünetről?
- Nem, az egy új film?
- Istenem! Amúgy meg kéne nekem egy jobb szem mert ez a Sharingan nem jó látásra csak jutsu másolásra. Kéne egy gyertya hogy lássunk.
- Várjatok hozok én. - mondtam majd sétálni kezdtem. A bejárati ajtó nyitva volt. Nem érdekelt csak becsuktam. Vettem elő egy gyertyát és meggyújtottam. Vissza sétáltam és leraktam az asztalra.
- Lassan úgy is megyünk aludni. Álmos vagyok! - jelentette ki Sakura. - Jössz Sasu?
- Igen. Jó éjt. - köszöntek el tőlünk és mi is bevonultunk a szobába. Lezuhanyoztunk, pizsibe öltöztünk és aludtunk.
Sakura
Reggel szúrós hassal ébredtem, nem bírtam felkelni.
- Sasuke, Sasuke...
- Igen?
- Segíts!
- Miért mi a baj?
- Fáj a hasam...
- Ne aggódj! Biztos a baba. - nyugtatott Sasuke.
- Ilyen hamar?
- Gyorsan fejlődik... Legalább erős lányunk lesz. Olyan mint te.
- Igazad van. - nyugodtan dőltem vissza az ágyba.
- Ma pihenj, majd én kiszolgállak.
- És ha wc-znem kell?
- Ömm... hozok bilit.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés